Váci Mihály Kollégium

DIÁKJAINK, AKIK VERSET ÍRNAK

2014

Baka Lujza

Szerelem

(részlet)

„Egymásra talált a fiú s a lány,

A fiú szépet ígért, s hitte a lány.

Remélte így marad, s szerette nagyon,

S engedett a fiúnak mindent szabadon.

Így voltak ők ketten együtt boldogok,

De aztán egyszerre minden megváltozott.

A fiú a lányt ritkábban kereste,

A lány pedig kedvesét hiába szerette.

Mert a fiú szívében kihunyt a láng,

S parlagon hevert a letépett virág.

A lány úgy érezte: nincs miért élnie,

Nincs célja semmi már, be kell fejeznie.

Amit kigondolt meg is cselekedte,

A fiú aztán jött rá mindig is szerette.

Ott volt az a láng, nem hunyt ki egészen,

Ott volt, s ott is marad, mindig a szívében.”

 

Fájdalom

(részlet)

„Nem kerülöm, és nem is keresem,

Csak kibírom azt, hogy ne találkozz velem.

Átnézel rajtam, mint az üvegen,

Átnézel rajtam és vérzik a szívem.

Egyszer szeretném megkérdezni már:

Nem fáj az, hogy nekem fáj?”

 

Elengedés

(részlet)

„Sose sírnék érte,

Szívem már nem dobog érte.

Nem akarom többé látni,

Mert szívem újra elkezd lángolni.

Bár sosem érdekelt olyan nagyon,

Sőt nem is szerettem, hagyom.

Hagyom, hogy éljen,

S valakivel lázban égjen.

Engem már tényleg nem érdekel,

S hogy magamnak is hazudok,

Ezt érte el!”

 

Szakítás

(részlet)

„Ennek az egésznek már jó lenne véget vetni,

Azt hittem tudlak feledni.

A te érzéseid erősebbek, mint az enyémek,

Kérlek, ne gondolj most szemétnek.

Nem akarom, hogy ezért megutálj,

De szakítanunk muszáj.

Nem akarom, hogy hiába szeress,

Inkább azt szeretném, hogy felejts!”

 

Buda Dániel

A bajnokok ligája  (döntő)

Vörös, és kék folyam összecsap;

Hó puha zöld gyepre lép.

Több ezren tombolják még,

Manchester Chelsea derék.

 

Vöröslő mezükben harcra had.

Vöröslő mezükben hajtanak.

Hajtanak bőrgolyót kergetve,

egy fejes: ebből tán gól lesz e?

 

Gól lett ez bizony meglátod!

Ronaldo fejével varázsolt.

Bőrgolyót jutatva hálóba.

Szurkolók kiáltják, hát jól van.

 

Gólt szerez most a kék hallgatag.

Gólt szerzet most a kék balgatag.

Több ezren kiáltják zihálva,

meg lesz a mérkőzés, hiába.

 

Bíboran felsejlő véregén.

Emeli harminc két szép legény.

Emelik csillogó serleget.

Több ezren kiáltják nyertetek!

 

 

Ha a szíved a szívemhez ér

 

A szél simít s szellő illan:

Szemed szédít s karod ringat.

Fejteném titkodat, magamévá tudni,

De nem érek el semmit, csak hozzád bújni.

A világ olvad, de kell, kell még:

Ha a kezed a kezemhez ér.

 

Szívem repked, verdes, szárnyal,

Megbirkózni megannyi árnyal?

Lehetetlen, mégis muszáj

Ostromol csak, mint megannyi hullám,

De te tudod: szívem már nem fél;

Ha a kezed a kezemhez ér.

 

Elérted célod, már nem látok semmit,

Te tudod csak, hogy kell vakká tenni.

Csak a te szemed csillan a sötétben

Mint megannyi csillag a sűrű éjben,

Annyit megtudtam, számomra ez a lét;

Ha a kezed a kezemhez ér.

 

Nem tehetsz semmit. Végleg így lett?

Mint a mesékben, boldog végzet?

Magamhoz szorítlak, el nem engedlek soha,

Miért érzek így? Az ég sem tudja.

Ha jönnie kell, hát ez legyen a vég:

Ha a kezed a kezemhez ér.

 

Nem kérek semmit, csak hogy maradj velem

A helyemet csak melletted lelem,

Úgy érzem meghaltam, nem érzek mást;

Csak megannyi gyönyört, villámcsapást.

Csak ezt a pillanatot, lelkem mást nem kér:

Ha a szíved a szívemhez ér.

Lantos Bálint

Egy öreg ember mesélte
Egymillió éve
Egy ember, eladta a világot
Amiben élt

Egy ember eladta a világot 
Kapzsi volt és félt
Nem szerette senki
Pedig szép életet élt

Korán kelt
Gyereket nevelt
Te ezt nem értheted
Eladta, és már nem a miénk

Összetörték szívét
De ő élt
Arccal előre
Tovább remélt

Sokak szerint vicces volt
Ahogyan élt
Könny csorgott az arcán
Eladta a világot, amiben élt

Széttörte a golyót
És elszórta a magvakat
De ha újra épül
Az már csak a miénk

És mi nem adjuk fel
Várunk türelemmel
Hisz itt áll feketén-fehéren
A falba vésve

Megfogta egy gyerek kezét
És rá mosolygott
Könny csöppent az öreg arcán
Elcsuklott a hangja

Ő volt a gyerek
És végignézte
Mi lett az emberrel
Aki eladta a világot

Megvakult, nem törődőt a gyerekekkel
Összetörte szívük lelkük
Bánatukba elfordultak
Az öreg ember tovább mesél

Több millió éve
Egy ember eladta a világot
Miben élt
Mert nem szerették

Wierl Szabolcs

Esélyek, remények

Rémálom gyötör az éjben,

Sötét felhőt láttok az égen.

Nagyon nagy vihar jön felém,

Mely lecsap szívem tengerén.

Hullámok csapkodják arcomat,

Villámok igázzák hátamat.

Fejem a víz alá kerül,

Szívem a sötét mélybe merül.

Az erőm már elfogyott,

Küzdeni nem akarok.

Győzött a zúgó tenger habja.

Akaratom mind elmosta.

Oh, a kemény zord viharnak vége tán,

S remény üti fel fejét egy új nap hajnalán

A remény mely esélyt,

Szebb jövőt ígér.

Múló fakó tegnapot,

Boldog szép holnapot.


 

Altató

Fekete már a fák bogas ága,

sejlik csupán a lomb szuszogása.

Aludj, te drága!

Most a sötétség bontja ki szárnyát,

elfedi lágyan nappalod árnyát,

és a csillagok harmóniája

ezüstbe vonja a párnát.

Pihenj el, kincsem!

Lám, a nyugalom ágyadra terül,

mint oltalmat adó

puha takaró,

s átölel melegével.

Zajod a csöndbe merül,

gondod se munkál -

kifli-holdra ül,

s lábát lógatva elszenderül.

Aludj, kedves!

Melletted várom,

hogy a szemedre suhan az álom -

lelkedet éj mélyébe repíti,

viharod sóhajjá szelídíti...

Aludj, vigyázlak,

aludj csak...

Itt vagyok.